A tuile egy roppanós korallos, csipkés kinézetű dekorelem vagy délutáni nasi. Sós és édes változatban is készítik. Most az édes változatból egy narancsosat hoztam nektek. Negyed óra alatt elkészül.
Eredeti recept: Narancs tuile
Hozzávalók:
- 80 g kristálycukor
- 30 g liszt
- 40 g olvasztott vaj
- lehelet só
- 15 ml (1 nagyobb ek) narancslé
- narancs héja
- fél-egy csepp narancs ételfesték
A sütőt 160 fokra légkeverésre kapcsolom. A cukrot, sót és a lisztet összekeverem. A narancslét és a héját az olvasztott vajhoz keverem egy csepp ételfestékkel.
A folyékony részt hozzáöntöm a szilárdhoz és jól elkeverem.
Szilikonlapra kenem és berakom a sütőbe. Az időt sajnos nem mértem, pár perc után szétterült a massza, és elkezdett bugyogni. Amikor már nem bugyog, és az illatán is érezni hogy megsült, akkor jó, annak ellenére, hogy puha és nem tudsz alányúlni. Ha karamellás illata van, akkor kissé túlsült, de ha szereted az égetett cukor ízt, akkor nyugodtan süsd kicsit túl. A képen a már majdnem pont jó állag van, én ezek után még túl sokat sütöttem, pedig elég lett volna 1 perc.
Ahogy hűl, úgy fog megdermedni. 5 perc elteltével már könnyedén alá tudsz nyúlni és akár az egész tepsinyi csipkét egyben felemelni. Amikor még nem törik, de már kezd kötni akkor süti kiszúróval különböző formákat (sziveket, köröket…) lehet kiszúrni belőle, amit még a törési száradás előtt le tudsz választani a szilikonlapról. Ilyenkor, amikor még hajlik de nem törik, görbe felületre helyezve ( pl egy pohár, sodrófa…) felveszi a görbület formát. Papírtörlőre raktam, mert nagyon “zsíros” hatása volt, csöpögött belőle a vaj még. Látható hogy az enyém kissé túlsült. Ahol barnás ott égetett cukor ízűbb, ahol narancssárgább ott jobban érződik a narancs.
Kihűlés után ekkora darabokban is könnyen mozgatható, megfogható, akkora tartása van.
Következzenek a jó minőségű fényképek is:
Jó kotyvasztást!
Sendy
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: